Szerintem igen.
Ahogy Angyalok is.
Így, mindkettőt nagybetűvel írva...
Van egy - a virtuális tér által megismert - Angyalom...
És tegnap óta van egy - a virtuális tér által megismert - Tündér is az életemben...
Ez a levél volt a postaládánkban:
Aki hosszabb ideje olvas, tudja, hogy elkeseredetten kajtatok (eleddig hiába) fűzöld kord után...
Nos a fentebb említett Tündér, nem volt rest, nyakába vette a várost* és keresett nekem...
És ilyenkor nálam szó bennakad... mert kevés, sajnos és tényleg nagyon kevés ember _figyel_ a másikra... és amikor azzal szembesülök, hogy de azért vannak még úgy emberek, hogy meghallják a másikat, hogy _csak úgy_ a kedvére szeretnének tenni... mert bizony, és tényleg nagyon jó érzés adni... önzetlenül, minden mögöttes szándék nélkül, mondom _csak úgy_
És számukra / számunkra kielégítő és örömteli a boldog tudat, hogy örömet szereztünk valakinek :o)
Úgyhogy Tündér, ha olvasol: első kérdésedre a válaszom: TÖKÉLETES
(a többit meg lelevelezzük, hogy mi, merre, hány méter ;o)
Szóval keblemre világ... minden gyötrelem, és körülöttem burjánzó "rossz" ellenére, boldog vagyok :o)
És ilyeneket (is) csinálgatok mostanában (mert a naaagy-titok projekt munkálatai azért zajlanak ám izibe :o)
A kép esti, vakus, és ilyetén módon csalóka... a szín valójában padlizsánlila, olyan, mint az alsó képen szereplő táska színe...
Mondjuk egy kicsit ez is "életszerűtlen".... vakuvakuvakuvaku... Te örök ellenségem :o))))
* ... de, ha nem is kimondottan miattam, hanem csak úgy, jártában-keltében... de mégis ott, akkor, abban a pillanatban, mikor meglátta... szóval, hogy akkor én jutottam eszébe, s a vágyam.... hihetetlen jóság... önzetlenség... Tündérség.... mondom én, nna ;o)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése