Idesüssetek...

... mit mókultam :o)

Nem nagy dolog, nekem mégis óriási lépés...
Rossz tulajdonságom, hogy a rögeszméim szokások rabja vagyok... ebből kifolyólag A füzetem tele van új és még újabb tervekkel, mégis nehezen szánom el magam, hogy akár csak egy kicsit is kimozduljak a jól megszokott helyemből...

Ez a - fentebb már említett - mókulás egy iciri-piciri lépés volt.
Fejben már nagyon rég megszületett (igazából nem is nagy durranás), hiszen nem mindenkinek ideális a mágneskapocs... a zippzár meg én pedig... khmm... maradjunk annyiban, hogy barátkozunk szép csendben, félhomályban ;o)

Szóval Ő készült... igaz, néhány nappal ezelőtt... igen, most már emlékszem... vasárnap kora délután vágtam el az utolsó cérnaszálat :o)

De valahogy fotózni nem engedte magát.
Annyira különleges ez a kord. A színe. És egybéként régebben vásároltam, de ez is olyan textil, aminek "érnie" kell, hogy szülessen belőle valami...

No, locsogás befejez, képeket mutat ;o)

Hogy szemléltessem hányféle "arca" van ennek a gyönyörű színnek, íme egy fotó vakuval:

Közelebbi fotó, szintén vakuval:

És most következnek, a mai, napsütéses, ropogós és vaku _nélküli_ felvételek, íme:

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Ez itt pedig kérem tisztelettel a táska belezete :o)

Ez meg itt egy - tudom én jól, hogy idétlenül sikerült - kép "csak úgy" :o)

(és valami megmagyarázhatatlan okból kifolyólag ez a kép - túl azon, hogy az eszem tudja: rossz - valamiért mégis nagyon-nagyon tetszik nekem...)

 

Más is van még, de arról később ;o)

 

P.s.: a magyarázata annak, hogy miért ilyen sok képet tettem fel, nagyon egyszerű: rengeteget csináltam, és képtelen voltam ennél lejjebb csökkenteni a feltölteni, megmutatni vágyott mennyiséget ;o)